Látó Endre

Hát Te   akril fa-acyl wood 70x50cm

tovább a galériához

1966-ban Kalocsán születettem, ahol jelenleg családommal élek és dolgozom.    Eredeti végzettségem artistaművész, amit a Budapesti Állami Artistaképző Intézetben szereztem 1985-ben. Szerepeltem számos országban, négy évig éltem Olaszországban.

Bár e hivatásomat már nem folytatom, a művészetek iránti fogékonyságom töretlen maradt. Hiszem, hogy a művészet egyetemes, legyen az előadó vagy képzőművészet, a cél ugyanaz, gondolatokat ébreszteni, szépet láttatni, adni.

Időközben az Eötvös József Főiskolán andragógus diplomát szereztem felnőttképzés és művelődésszervező szakon, ezért is hirdetem és magam is vallom, hogy az ember csak az egész életen át tartó tanulással élhet teljes életet.

Festeni, rajzolni felnőttként kezdtem.
Ahhoz, hogy az ember ki tudja magát fejezni akár szóban, akár előadóművészként, vagy alkotóként, meg kell szereznie azt az eszköztárat, amiből biztonsággal tud meríteni. E célért sok időt és energiát fektetettem abba, hogy képezzem magam, ehhez nagy segítséget nyújtottak Kiss István és Köhler Péter festőművészek, akik mindmáig jó barátaim.

Miért van szükség a művészetre? Miért van szükség az alkotásra?
Aki alkot, annak e kérdések fel sem merülnek, hiszen az alkotás nem valami külső megfelelési kényszer, hanem egy belső késztetés, ami felszínre tör.
Az alkotás csodálatos, különleges emberi képesség.

Aki megmutatja műveit a közönségnek, egyszerre válik védtelenné és erőssé is egyben. Amit a legtöbb ember szemérmesen eltitkol, személye legbelső énjét, azt az alkotó feltárja, vállalva a védtelenséget, de pont nyíltsága által lesz tiszta és ezáltal erős is egyben.

Weöres Sándor a következőket írja:

“Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a belső világosságból a külsőbe,
sugarat bocsát”

Az előadó művészet egy folyamatot mutat be, míg a képzőművészet valami olyanra képes, ami első hallásra lehetetlennek tűnik, egy pillanatra megállítja az időt és ezen a pillanaton keresztül mesél el egy történetet, hat érzelmeinkre. Különleges élményünk lehet, hogy más szemével vizsgálhatjuk a világot, szinte újra gyermeki szemmel rácsodálkoztatunk olyan látszólag egyszerű, magától értetődő dolgokra, amik mellett a hétköznapokon sokszor észrevétlenül elsiklanánk, de most e kimerevített pillanatban tanulmányozhatunk, megcsodálhatunk őket. Alkotóként is mondhatom, hogy a körülöttünk lévő tárgyakról, eseményekről, emberekről festeni, rajzolni csak egy kis töredéket lehet, hiszen lehetőségünk, időnk véges. De mégis állítom, hogy e töredéken keresztül is kirajzolódhat a nagy egész, amit mi alkotók az egészről gondolunk.
A világ, amiben-napjainkban élünk, sokszor mesterségesen felpörgeti a lényegtelen eseményeket, csak ritkán engedi, hogy megálljunk egy pillanatra és a saját fejünkkel kezdjünk gondolkozni, saját szívünkkel lássunk.
Elmélyedni a festményekben csodálatos alkalom arra, hogy felszabadítsuk saját érzelmeinket, egy pillanatra kilépjünk a szűk hétköznapok világából, és lépjünk át egy új dimenzióba, így lesz a hétköznapból ünnepnap.

A szín a billentyű. A szem a kalapács.
A lélek a zongora, sok húrral.
A művész a kéz, amely egyik vagy másik billentyűvel
célszerűen rezgésbe hozza az emberi lelket

Kandinszkij

 

Hozzászólások:

One Comment:

  1. Gratulálok!

Comments are closed