Galéria
1950-ben születtem Hartán. Pál
fi Tibor rajztanár szerettette meg velem a rajzolást. 1964-től Szloboda Antal festőművész foglalkozott velem. 1968-tól Koffán Károly festőművész a Munkácsy-körbe hívott és öt éven keresztül tanított.
1970-től grafikusként dolgoztam egy kereskedelmi cégnél, és elkezdtem komolyabban foglalkozni az anatómiával. Műtőssegédként dolgoztam négy évet, és így volt lehetőségem boncteremben sokat rajzolni és műtéti eljárásokat ábrázolni orvosi előadásokhoz. Ezen kívül dolgoztam színházban, múzeumban, dekorációban és porcelánfestőként. Próbálgattam magam. Az első kiállításom 1973-ban volt Kiskunfélegyházán. 1982-ben elhagytam az országot, Münchenben telepedtem le. Köztéri szobrok és stukkók restaurálásával foglalkoztam. Sokat utaztam dél-Olaszországban, és nem tudtam betelni a látottakkal, sokat festettem.
1985-ben San Giovanni Rotondo-ban, 1986-ban Münchenben (Goethe-Institut) állítottam ki munkáimat. 1991-től Magyarországon folyamatosan veszek részt kiállításokon. Számomra jelentősebb kiállítások helyszínei: Kalocsa, Harta, Dunapataj, Baja, Budapest, Szeged, Pécs, Békéscsaba, Szentes, Ordas, Kiskunfélegyháza, Vác. 2006-ban az Amator Artium oklevéllel járó nívódíját kaptam, ugyanebben az évben az OKIT keretein belül Tatán különdíjban részesítettek. 2006 novemberében Londonban a Royal College of Art jótékonysági kiállításán lettem díjazott. 2007-ben a Honvédelmi Minisztérium nívódíját kaptam meg. A pécsi POSZT harmadik helyezettje lettem. Alapító tagja vagyok a szelidi, ordasi, az uszódi és a géderlaki alkotótáboroknak. Ma Dunapatajon élek.
A kérdésre, hogy engem mi inspirál az alkotásra – érzékeny vagyok az engem körülvevő dolgokra: emberek, tájak, tárgyak. Szeretném az embereknek megmutatni, hogyan látom én a környezetem. Felszabadít, szórakoztat, kielégíti a lelkem és megnyugtat. Éppen ezért az alkotást nem munkaként élem meg. Ha jól lát és odafigyel az ember, a ceruza, az ecset csak eszköz marad. Teszem a dolgom.
Mihelyt kész, kopni kezd.
Szál szál utánválik egymástól és
visszaszövődika semmibe.
Előbb másokkal van az ember.
Aztán maga.
Aztán csak a helye.Szabó Lőrinc