Novák Tibor 1962-ben született Kalocsán. A műszaki diploma, majd a katolikus keresztény 
teológia hitoktatója végzettség után a filozófia, a vallások, valamint Délkelet-
Ázsia ősi nyelveinek és művészetének területén folytatta tanulmányait. 1997-ben publikálta első műfordítását a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár páli nyelvű szingaléz pálmaleveleiről. 2012-ben a Magyar Délkelet-Ázsiai Kutatóintézet adta ki A Sdok-Kak-Thom felirata című háromnyelvű (szanszkrit/ magyar/angol) kőfelirat-fordítását, majd 2013-ban ugyanennél a kiadónál jelent meg a Burmai aranylemez a Páli Kánon szövegének részletével című kiadvány, ugyancsak három nyelven (páli/magyar/angol).
Gyermekkorától kezdve rajzol, később fest, szobrászként pedig 1987-től készíti alkotásait. 2001 óta grafikáiból, olajfestményeiből és szobraiból gyakran állít ki, többek között Kalocsán, Baján, Kiskőrösön és Budapesten.
Munkásságát összefoglaló tanulmányban, 2008-ban Dr. Renner Zsuzsanna, indológus, az Iparművészeti Múzeum egykori főigazgatója így méltatja: „… ő írta le többek között a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum páli nyelvű khmer pálmalevél kéziratait. És sok egyéb munka fűződik a nevéhez, melyeket kedvvel, szeretettel, filológusi pontossággal, és nem utolsó sorban baráti szívességből elvégez, mert hír, dicsőség, katedra valóban és őszintén nem érdekli. Szobrászként Thaiföld és Sri Lanka klasszikus művészetét idéző Buddha-szobrok kerülnek ki keze alól. […] Vallásfilozófiai stúdiumok, keleti művészeti és nyelvi tanulmányok, ortodox és buddhista kolostorok közvetlen tapasztalata hívja elő mészkőből, homokkőből és terrakottából a keleti művészet hagyományos rendszerének engedelmeskedő, meditációba mélyedt arcokat és alakokat. Festményeit jórészt a maga kedvére alkotja, s legszívesebben mindet megtartaná, maga körül, társaiként meditációjában, mint ahogy képei érezhetően e lecsendesült pillanatok évek során kristályosodó tapasztalataiból születnek. Korábban festményeinek visszatérő témája volt az esőáztatta trópusi táj párafüggönyén átderengő sztúpa, az angkori templomok lebegő sziluettje, a megvilágosodott Buddha fényt sugárzó alakja. Mostanában szívesen fest nonfigurális képeket, melyeken érződik a tapasztalás, az új művészi eszközök felfedezésének öröme. Pasztelljeivel filozófiai tartalmakat visz a vászonra; elmélkedéseinek tükrei ezek, színek sajátos rendszerébe szedve. Laokoón-sorozatának bíborjai és sárgái számomra a keresés gyötrelmét, a megvilágosodott bölcsesség utáni kínzó vágyat – jelenkori életünk fájó hiányát – jelenítik meg. ’’