1961-ben születtem, gyermekkorom nagy részét hajón töltöttem, hál’ Istennek nagyon sok mindenre emlékszem ezekből az évekből. Életem során is nagyon sok helyen megfordultam, az a fajta ember vagyok, aki „sokat látott”. Mindig is szerettem fényképezgetni a kirándulások, nyaralások alkalmával, vagy csak úgy ötletszerűen. A „pillanat” megőrzése inspirált elsősorban, meg a soha meg nem ismétlődő, ismételhető dolgok, események, helyzetek konzerválása. A fotózással komolyabban alig több, mint egy éve kezdtem el foglalkozni, egy a Dunatáj Fotókör által szervezett fotós tanfolyam keretén belül. Mintha mindig erre a pillanatra vártam volna, azonnal megfogott a fotózás „mélységeinek” a varázsa. Nem keveset köszönhetek ezért Benke Feri bácsinak, akinél lelkesebb fotóművésszel nem nagyon találkoztam még, és nem utolsó sorban a fotókör tagjainak, akiktől szintén nagyon sokat tanulhattam, és tanulok, tanulunk egymástól ma is, hiszen ma már én is a Dunatáj Fotókör lelkes csapatához tartozhatok. Nagy fotográfus múlttal nem dicsekedhetek, de remélem, nem marad ez mindig így. Néhány fotóm részt vett már helyi kiállításon, néhányat a fotóstársak méltónak ítéltek meg arra, hogy a MAFOSZ Szalon által meghirdetett pályázaton részt vegyen.
Mély meggyőződéssel hiszem, hogy a fotózás valamilyen szinten megváltoztatja az ember életét, kicsit más szemmel látja a világot, talán többet is lát belőle… De valószínűleg így van ez mindenfajta művészeti ág képviselőjével. Szeretnék minél többet magamba szívni ebből a csodálatos „hobbiból”, szeretném megmutatni másoknak is azokat az élményeket, benyomásokat, amik engem értek-érnek a fotózáson keresztül. Amatőr, hobbifotósnak tartom magam, azonban ez mit sem von le az élmény értékéből, amit ez a gyönyörűséges elfoglaltság jelent számomra, és az sem kizárt, hogy idővel még találkozhatom a közönséggel is egy-egy galéria képeit nézegetve.